A hátrahagyott hosszú hétvégén három koncerttel és számos tapasztalattal lettünk gazdagabbak. A tanulságokra érdemes egyenként kitérni:

Nem a helyi lakosság számától függ, hogy van-e adott helyen rock/metal szintér
Nem bizony! Zalaegerszegnek 62 ezer, Szombathelynek közel 80 ezer, Veszprémnek 63 ezer lakosa van. Míg az elõbbi két város a tetszhalál állapotában van, ha esetleg metalzenérõl lenne szó, a harmadik, azaz Veszprém az ország egyik legélénkebb települése ugyanebben a kategóriában. Egy városban az underground nem magától nõ ki a talajból. Ha nincsenek alkalmas és bejáratott közösségi terek: klubok, kocsmák, ahol rendszeresen koncertezni lehetne, nincsenek zenekarok, akik körül kialakulhat egy rockzene kedvelõ közösség, úgy nem látom át, mitõl teremne ott egy mûvelõdési házban több száz ember, ha véletlenül bulit rendeznek. Szombathelyen, amely egy idõben a hardcore magyar fõvárosa volt, sokat beszélgettem errõl helyi fiatalokkal, akik panaszkodtak, hogy nincs élet, nem járnak koncertre az emberek azóta, hogy bezárt a Végállomás. Ugyanilyennek látják a helyzetet a zalaegerszegiek, amióta a Grabowsky állt bele a földbe. Az említett két helyszínen ugyanis olyan mûvelõdési házakban játszottunk, amelyeknek bár volt méretes koncertterme, színpadja, hangtechnikája, mégsem volt meg a helyeknek az a hangulata, amit egy füstös kis rockklub biztosít. Bár volt italfogyasztási lehetõség, illetve ülõhely, ezek mégsem teszik annyira vonzóvá a helyet, hogy ott el lehessen idõzni a bulik után hajnalig, hogy egy helyhez kötõdõ közösség alakuljon ki, akik minden hasonló megmozduláson jelen vannak. Nem is beszélve arról, hogy volt a hétvégén olyan hely, amely annak ellenére, hogy a PANKKK támogatásból megkapta a részét, a belépést még így is borsos áron kínálta. Mindezekkel szemben Veszprémben most újabb helyszínt ismerhettünk meg (DC-Diákcentrum), ez is hangulatos volt, koncertre teljesen alkalmas, tele olyan fiatalokkal, akiken látszik, hogy az underground számíthat rájuk. Miattuk érdemes eljárni Veszprémbe koncertezni, mert este 8-kor sem szégyellik magukat, ha elõre kell jönniük zúzni, érdeklõdve hallgatják végig a koncertet és átlátva azt az alapigazságot, hogy egy zenekar a közönség szórakoztatásáért jön el, láthatóan jól is érzik magukat. Éppen ezért az a tanácsom mindazoknak, akik hiányolják az ilyen közösséget otthonukból, hogy álljanak neki tudatosan felépíteni: alapítsanak egyesületet, szervezzenek közösségi programokat, járjanak közösen koncertekre, teremtsenek koncerthelyszínt, rockklubot, építsék a rockzenei kultúrát, mert magukon kívül senkire nem számíthatnak!

Ne itasd abszinttal az állatokat!
Fõleg azért ne, mert azok hamar elõbújnak az emberbõl, ordibálni kezdenek, mindenkit megcsapkodnak a törölközõvel, gyomrosokat osztogatnak, és valahogy felkerülnek a lábnyomaik a turnébusz tetejére.

Ne ébreszd fel az alvó oroszlánt!
Brünner Béla megpróbálta, másnap attól fájt a lába. Jaj, a szegény óvatlan Brünner Béla, aki az Insane zenekar egyik sztárgitárosa, a jó szándékú tanácsok ellenére igyekezett felkelteni a szunnyadó fenevadat, ezért büntetésbõl olyan sorozatütést kapott a sípcsontjára, hogy egy éjszakára le is sántult a szerencsétlen. Még attól is tartani lehetett, hogy estére nem lesz képes azokra a csodálatos Brünner-sasszékra, de szerencsére végül felépült a koncertre.

Külön köszönet a hétvégéért a Rác családnak, az Insane és Pigs Might Fly zenekaroknak, valamint Szabó Dávidnak, és persze mindenkinek, aki eljött a bulikra! A fényképekért köszönet Horváth Alexandrának, Biczó "Patkány" Tibornak, valamint Cseh Gábornak!